 |
|
Ismertető:
A mai világban tudtunkkal, vagy tudtunk nélkül rendszeresen megpróbálnak félrevezetni, átverni és baleknak nézni minket. A reklámok, hirdetések, akciók mind-mind pénztárcánk megkönnyítését célozzák meg különféle pszichológiai alapokra támaszkodó trükkös módszerekkel. Ezek egy részét hamar átlátjuk, de sok olyan is akad köztük, amely esetében csak utólag derül ki, hogy megint áldozatok lettünk. Bár e könyv könnyed hangvételû történetnek példáin keresztül egy képzeletbeli szerencsétlen ember eseteit mutatja be, itt-ott bizony magunkra is ismerhetünk. A könyvben megtalálhatjuk az életben egyre gyakrabban elõforduló vevõátverési módszereket, és az azok ellen való védekezési lehetõségeket, a pénztárcánkra veszélyes helyzetek elkerülésének módjait. Ha tehát elolvassuk ezt a könyvet, kicsivel dörzsöltebbek leszünk, és talán a jövõben kevesebbszer lehetünk áldozatok. Minderre garancia az is, hogy a könyvet egy neves marketingszakember és egy jogász írta – szerencsére könnyed, humoros stílusban. A könyv mottója akár az alábbi vicc is lehetne: Grün, a zöldséges odaszól legjobb segédjének, hogy értékelje le az almát. A fiú kimegy, majd a táblán a 100 forint fölé odaír egy áthúzott 150 Ft.-os árat.
Elektronikus formában megvásárolható: http://www.interkonyv.hu/index.php?page=konyvek&cat_id=28&book_id=447
Tartalomjegyzék:
Bevezetõ 9
Utazás az árak körül 11
Lopakodó árak 11
Megkeseredett gyomorkeserû 14
Azok a fránya kilencesek… 16
Drágább, de jobb is? 18
LEGO-árak 20
Csak ma! Csak itt! Csak Önnek! 23
A darabokban levágott macskafarok esete 25
Trójai faló 27
A ruha teszi az embert, a csomagolás az árat? 29
Karácsonyi csokoládé 30
Sok kicsi sokra megy 32
Földalatti áremelések 34
Filléres tudományosság 36
Nyaralás luxuskivitelben 38
Kifli 8 forintért 43
Pontocska, tízezerbõl tíz marad… 46
Mint tudjuk, Einstein óta minden relatív… 49
Tessék mondani, van még rosszabb is? 53
Árak és költségek 56
Azok a csodálatos áruk… 58
Az ígéret szép szó ... 58
Ami szükséges, és ami nem 61
A félig tele vagy félig üres kérdése 63
Gombhoz a kabátot 65
Garantált bizonytalanság 67
Fogyassz többet - többet költesz! 70
Minek nevezzelek? 73
Szavatosság és jótállás 76
Óh, azok a drága áruhitelek… 82
Kamatmentes kamatok 82
Fekete macska a sötét szobában 85
Nyeremények és jutalmak 91
Milliókat érõ reklámlevelek 91
Pontocskák a plasztiklapon 96
Gyûjtsd, ki tudja, miért gyûjtheted 99
Még egyszer a pontgyûjtésrõl 101
Síkból a térbe 103
Ubul megint nyert! 105
Akció mindörökké 106
Reklám és egyéb nyalánkságok 110
Az orgyilkos telefon 110
A világ gyerekszemmel 114
Mindent bele! 116
A rossz példa ragadós, mint a bogáncs 123
Három vágy, három valóság 128
Minden második nyer! 133
Közel Afrikához, távol az ígéretektõl 135
Közvélemény-kutatás, s amennyivel még több 140
Jóska, levelet hozott a posta 143
Veszélyes õszinteség 147
Új istenek, új hitek 150
Mennyei reklám 150
Küldessünk egy jó nagyot! 151
No de méltóságos úr… 154
Számtalan számok 157
Nem minden arany, ami fénylik 160
Statisztika, közvélemény 164
Variációk vevõkereskedelemre 169
Tudomány a reklámban 174
Jóbarátok 179
Kiskereskedelem nagy szatyorban 184
Shoppinglandi utazások 188
Soros elérésû áruházak 188
Ó, ió, ció, akció! 191
Gyula bácsi üzletel 192
Szirénhangok pénztárgépre 196
Benn a bárány, kinn a farkas 198
Plüssbabák és sorozatgyilkosok 201
Minden jó, ha a vége játék 203
Távirányított vevõk, azaz a csomagküldés diszkrét bája 207
Hívatlan vendégnek nehéz ajtót mutatni 207
A láthatatlan csomagküldõ 212
Értékesítés TV-n keresztül 215
Nota bene: mit kell tudni az áruküldõkrõl 219
Ügyes pénzügyesek 223
Mennyi az annyi? 223
Mit számít a pont? 227
A kocka el van vetve – a gazdagság álma 230
Idézetek a "Titkos hadmûveletek pénztárcánk ellen" címû könyvbõl:
Figyelem! Az itt leírtak szerzõi jogvédelem alatt állnak, másolásuk, reprodukálásuk, tárolásuk büncselekménynek minõsül. Jelen leírás csupán kedvcsináló a könyvhöz. Amennyiben kíváncsi a többi történetre is, vásárolja meg a könyvet!
Lopakodó árak
Ugar Ubul vásárolni ment kedvenc hiper-szuper-marketjébe, a Góliát Centerbe. A Góliát Centerrõl tud-ni kell, hogy ott vásárló minden szükséges (és szükségtelen) áruhoz hozzájuthat, jutányos áron. Ubul megfogadta, hogy csak azt fogja megvenni, amire tényleg szüksége van, ám amikor már a fizetéshez készülõdött meglátott egy hatalmas tárolót, telis-tele szebbnél szebb virághagymákkal, fölötte egy hatal-mas táblával:
SZUPER ÕSZI VIRÁGVÁSÁR - VIRÁGHAGYMÁK MÁR 150 FORINTTÓL!
Ubulnak eszébe jutott közelgõ házassági évfordu-lójuk, s úgy érzete 150 forintot igazán megér a csa-ládi béke.
A virágok csodálatosak voltak, mindegyik külön zacskóban és gyönyörû fotóval ellátott papírral, s Ubult csupán az zavarta, hogy egyik virághagymán sem látott árcédulát, csupán vonalkódot, melyet bár-hogy nézett, nem mondott neki semmit sem (a tároló oldalán volt valami tájékoztató felirat az árakról, de Ubulnak, aki a virágokról legföljebb a színüket tudta megállapítani, ez a tájékoztató héberül is lehetett vol-na).
Pár percig tanácstalanul állt, míg végül a távolban meglátott egy eladót. - Sajnálom, én a búvárszivattyú osztályon dolgozom! Ubul tanácstalanul álldogált, amíg a hangosbeszélõ nem figyelmeztette: - Felhívjuk tisztelt vásárlóink figyelmét, hogy hiper-szuper-marketünk negyedóra múlva, nyolc órakor bezár. Ké-rem fáradjanak a pénztárakhoz. Ubul zavarában be-dobott vásárlókocsijába néhány olcsóbbnak tûnõ vi-rághagymát, s elsietett a legközelebbi pénztárhoz.
Amikor a pénztáros átnyújtotta neki a számlát, hirtelen úgy érezte, hogy a Góliát Center és felette az ég egy pillanat alatt maga alá temette.
– Kérem… itt valami tévedés lesz…
– Nem, kérem: ön az Afrikai Szivárványból vásá-rolt, darabja 3000 Ft.
– De kérem… azt írták, hogy virághagymák 150 forinttól…
– Uram: azok már a múlt héten elfogytak.
Ubul, néhány virághagymával gazdagabban, de fi-zetésének nagyobbik részétõl megkönnyebbülve ért haza, s talán jobb ha átadjuk a feledés jótékony ho-mályának azon szavakat, melyekkel felesége otthon köszöntötte.
Elõfordul, hogy az üzletekben nincs jelölve a termékek ára: azt csupán aránytalanul nagy utánajárással lehet megtudni. Pl. azonos helyen különbözõ árú termékeket helyeznek el, de feltûnõ helyen csak a legolcsóbbnak az árát jelzik (virághagymák már 150 Ft-tól).
Ugar Ubul néhány hónap elmúltával, felesége szemrehányó pillantásait maga mögött hagyva újra elment a Góliát Centerbe, s láss csodát: még mindig voltak akciós virághagymák. Elhatározta, hogy most már tényleg meg fogja tudni, hogy mennyibe kerül az a híres Afrikai Szivárvány. Hosszú ideig tanulmányoz-ta a csomagolást, míg végül a vonalkód alatt található számsort összehasonlítva a térdmagasságban megta-lálható tájékoztató felirattal (melyen megtalálta ugyanezen számokat) megtudta, hogy az Afrikai Szi-várvány valóban 3000 forintba kerül. Ettõl a felisme-réstõl olyan boldog lett, hogy fütyörészve indult haza-felé, s azon morfondírozott, hogy másnap nekilát az ókori szanszkrit iratok titkának megfejtéséhez.
Karácsonyi csokoládé
Ubulnak teljesült egy gyermekkori álma. Még kis-gyermek volt, amikor néha-néha meglátogatták õket a nyugati rokonok és hoztak a családnak egy-egy do-boz Mozart Kugen-t. Persze a szülõk nem ettek be-lõle, csak a gyerekek kaptak, s még így sem jutott egynek több mint egy fél, de az olyan mennyei finom volt! Ubul azóta már felnõtt, s már Magyarországon is lehetett kapni, de mindig sajnálta a pénzt arra, hogy ilyen nyalánkságokra költse.
Közeledett a karácsony, Advent második hete volt már, s Ubul még nem vett ajándékot sem Virágnak, a feleségének, sem a gyerekeknek. Egy szürke téli estén, olyanon, amikor még a csillagok is fáznak elõ-bújni a felhõk mögül, hazafelé tartott. A buszmegállóban kipakoltak már a karácsonyi árusok. Csillagszó-rók, lámpafüzérek, betlehemek loptak kis melegséget a hidegbe. Várakozás közben szórakozottan nézte a pultokat, mikor meglátta a feliratot:
KARÁCSONYI KIÁRUSÍTÁS: MOZART KUGEN MÁR 400 FORINTTÓL!
Fejben gyorsan összeszámolta dugipénzét, s azt, amit még karácsonyig el fog tudni titkolni neje elõtt, s gyorsan vett három dobozzal.
Boldogan várta a karácsonyt: neki is megvolt már a maga ajándéka. Szenteste elõtti napon, mikor fele-sége már a másnapi sütéssel volt elfoglalva, kicsit egyedül maradt, s így hozzákezdhetett a csomagoláshoz. S ekkor úgy érezte, hogy Salzburg összes temploma és palotája a fejére zuhant. A szavatosság december 20-án lejárt.
Elõfordul, hogy a kiskereskedelmi egysé-gek néhány nappal a szavatossági idõ lejárta elõtt rendkívüli nagyságú árcsökkentési akci-óval szabadulnak meg élelmiszerkészleteiktõl, anélkül, hogy figyelmeztetnék a vásárlókat, hogy a vásárolt áru már csak korlátozott ideig fogyasztható.
Virág talán még soha nem látta férjét ilyen ide-gesnek. Bele telt néhány percbe, amíg megértette, mirõl van szó, s gyorsan átlátta a helyzetet, hogy most talán nem jó tanácsokra van szükség, hanem valami másra.
- Ugyan, ne búsulj, egy-két nap még nem olyan nagy idõ, még biztos nem lesz baja tõle senkinek sem, ha megesszük. Tudod, mit? Holnapra nem fõ-zök semmit, bejgli helyett majd megesszük vacsora után (azért jobb, ha nem õrizgetjük sokáig), s akkor nekem sem kell sütnöm (annyit). Jó lesz?
S így teljesült Ubul nagy álma. Õ és családja egy-szer annyi Mozart golyócskát ehettek, amennyit, csak bírtak.
Persze Ubul, nem hívta ki maga ellen még egyszer a sorsot: ezentúl nem csak az árcédula, hanem a sza-vatossági idõ szerint is vásárolt.
Ami szükséges, és ami nem
Ugar Ubul gondos családapa volt. Megpróbálta tisztes munkával eltartani családját (s havi 5-10 ezer forintnál szinte soha nem hiányzott több a családi kasszából), felesének havonta vett virágot, s gyerme-keivel naponta legalább 5 percet játszott. Szóval, ha nem is volt teljesen megelégedve saját magával, de úgy érezte a tõle telhetõt megteszi. Egészen addig az estéig, amikor leülvén kedvenc sorozatát nézni a TV-ben, fel nem figyelt egy hirdetésre.
A képernyõn egy fiatalembert mutattak, akinek láthatólag kihullottak a fogai, miközben a következõt mondta egy hang: ez az ember gyermekkorában nem használt fluxulus-B adalékot tartalmazó fogkrémet. A következõ képen egy ránézésre 70 éves öregúr almába harapott, majd azt mondta: én egész életemben fluxulus-B adalékot tartalmazó fogkrémet hasz-náltam. A következõ képen egy tubus fogkrém volt látható, miközben isteni kinyilatkoztatásként a következõ szavak hallatszottak: Használjon ön is Szájvirág fogkrémet! Az egyetlen rózsaillatú fogkrém, amely fluxulus-B adalékot tartalmaz!
Ubul természetesen nem akarta, hogy gyermekei fogatlan felnõttek legyenek (neki már úgyis mindegy: az õ szájában már úgyis több fém volt, mint egy átla-gos ólombányában), ezért elhatározta, hogy legköze-lebb négy tubussal is vásárol. Igaz, kétszer annyiba kerül, mint az, amit egyébként szokott venni, de ki-nek nem ér meg ennyit családja egészsége?
Elõfordul, hogy az értékesítõk úgy kényszerítik ki a vásárlói döntést, hogy az általuk kínált terméket feltétlenül szükségesnek állítják be (pl. pontatlanul hivatkoznak törvényi elõírásokra, a ténylegesnél nagyobbnak állítanak be különbözõ egészségügyi kockázatokat stb.).
Elhatározásához híven, másnap bement a patiká-ba, hogy Szájvirágot vegyen. Szerencsére a patiká-ban találta régi ismerõsét, Dil Emmát, a fogorvost. Dil asszony gyanakodva nézett végig rajta: - Csak nem te is Szájvirágot akarsz venni?
- Hááát… azt mondják nagyon jó…
- Jó annak, akinek fluxulusa van! De fluxulust csak a mediterrán vidéken való hosszú tartózkodás után lehet kapni, ha valaki nem fogyaszt elég vitamint. De ha jól tudom, a családoddal még soha, egy napig sem voltatok a tengernél.
- Valóban… azt hiszen igazad van - mondta kicsit elbizonytalanodva Ubul, s közben arra gondolt, hogy tanult embernek párja nincs. Hazafelé menet elhatá-rozta, hogy ha legközelebb olyan termékrõl hall, amely feltétlenül szükséges a földi boldogsághoz, a biztonság kedvéért megkérdezi egy szakértõ ismerõsét is.
(Ha van olyan, úgy ne csak „a mellékhatások tekintetében kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét".)
Hívatlan vendégnek nehéz ajtót mutatni
Ubul elégedetten hátradõlt fõnöke mûbõr foteljá-ban, s legszívesebben még a lábát is az asztalra tette volna. Egyedül volt! A régi mondás, mely szerint egy alkalmazott kétszer van szabadságon: egyszer amikor saját maga, s egyszer, amikor a fõnöke, most meg-duplázta: fõnöke összes munkatársával csapatépítõ tréningre ment, s Ubult hagyta hátra, hogy tartsa a frontot. Ezt szeretett fõnöke, Tüske Tímea büntetés-nek szánta, de Ubul jutalomnak érezte. Végre nyu-godtan dolgozhatott, s nem zavarta senki!
A történet elõzményeihez hozzátartozik az a rend-kívül szeretetteljes kapcsolat, ami Tüske és Ugar kö-zött már az elsõ találkozáskor kialakult. Tüske kisasz-szony azon modern típusú vezetõk közé tartozott, akik legalább húsz management és marketing köny-vet tartanak irodájukban, üvegpolc mögött ugyan, de jól látható helyen. Alkalmazottaitól nem csak a napi 10-12 órai munkát követelte meg, hanem azt is, hogy naponta legalább ötször elmondják, hogy mi-lyen jó egy ilyen csapatban dolgozni. Akinek azt mondta, hogy: Te nem vagy egy jó csapatjátékos, az ebben az évezredben már nem számíthatott elõlépte-tésre, fizetésemelésre vagy jutalomra. Kiválasztott magának néhány munkatársat, akiket kulcsembernek nevezett, s akik legfõbb (és szinte egyetlen) feladata az volt, hogy a nap különbözõ szakaiban beszámolja-nak arról, hogy a többiek mit csinálnak (védelmükre el kell mondani, hogy azzal, hogy nem dolgoztak má-son, jelentõs veszteségektõl óvták meg a céget).
Kinevezése után mûködését azzal kezdte, hogy a cég minden alkalmazottjával elment egy csapatépítõ tréningre (Ubul késõbb megtudta, hogy a trénerek, akik állítólag Tüske holdudvarába tartoztak, kétszer annyi pénzt kaptak, mint a cég éves jutalomkerete). Annak, aki még nem volt ilyen tréningen, nehéz len-ne leírni, milyen részt venni egy ilyen egy hetes együttléten. Ubulnak az egészrõl a Hair címû film egy jelenete jutott eszébe, amikor a kiképzõtáborban az újoncokkal azt énekeltetik: I want to go to Vietnam - Vietnamba akarok menni! S volt annyira óvatlan, hogy ezt mások elõtt is elmondta. Ezek után termé-szetes, hogy fizetésemelése legalacsonyabb volt cég-nél, s jutalom helyett csak egy félórás beszélgetést kapott, melyben megtudta, hogy miért nem megfe-lelõ a munkavégzése. Mindez most nem számított, csak az, hogy fõnöke és munkatársai valahol a he-gyekben próbálják egybe forrasztani a csapatot.
Merengésébõl a postás riasztotta fel.
- Jó napot kívánok! Meleg napunk van ma. Hoz-tam megint egy nagy csomó levelet, no meg egy utánvételes küldeményt. 4980 forintot kérek!
Ubult kicsit kényelmetlenül érintette az eset, mivel a kassza kulcsát nem bízták rá. Elõvette a pénztárcá-jából az utolsó ötezrest, s nagylelkûen átadta a pos-tásnak: - A többit tartsa meg. A postás egy önkénte-len grimasz után visszaadott két darab tízforintost: - Kérem én nem vagyok koldus, ne alázzon meg!
A küldeményt – mivel csak a cég neve állt rajta, s más konkrét személy neve nem – Ubul a többi levél-hez hasonlóan felbontotta. Abban egy szépen kivite-lezett képgyûjtemény állt, amelyet Ubul valóban al-kalmasnak talált a hivatal kopár falainak díszítésére. Mivel azonban nem tudta, hogy konkrétan ki rendelte a csomagot, megvárta a hétfõt, mikor a kollégák visszaérnek.
A délután 2-kor kezdõdõ értekezleten (melyet fõ-nöke csapatmegbeszélésnek hívott) aztán beszámolt a Tüskének is a különös csomagról, melyrõl legna-gyobb megdöbbenésére neki sem volt tudomása. Fõ-nökasszonya, azonban mivel nem állt semmiféle em-berevõ törzzsel rokoni kapcsolatban, barátságos han-gon (amelytõl azonban Ubul relatív hõérzete legalább 10 fokkal esett) azt javasolta Ubulnak, hogy kérdezze meg a kollégákat, ki is rendelte a csomagot. Ubul szomorúan vette tudomásul, hogy egy komoly feladat vár rá, mivel a részlegnél közel ötven ember dolgozik, és hát bizony egyesekkel csak a látszat kedvéért van barátságos viszonyban.
A feladatot azonban kihívásnak nézve (pozitív élet-szemlélet!) nyakába vette a kollégák végiglátogatásá-nak komoly gyaloglást is igénylõ feladatát. Ubul tud-ta, hogy a kollégák létszámából adódóan egy-egy embernél kb. 2% az esélye arra, hogy megtalálja az ominózus csomagrendelõt, így nem sok reményt táplált egyetlen kolléga esetében sem. A probléma azonban ott kezdõdött, ahol a kollégák véget értek. Ekkor kezdte el Ubul oldalát igazán fúrni a kíváncsi-ság, hogy vajon ki is rendelte a csomagot. Erre azon-ban nem kapott kielégítõ választ, mivel minden kollé-gája elutasította a kérdést. Így aztán nem maradt más választása, mint laposkúszásban visszamenni a fõnöki irodába, hogy nincs meg a megrendelõ. A válasz magától adta magát: Ha nem rendelte senki, úgy a vállalatnak sincs rá pénze, hogy ilyen képeket vásá-roljon. Ubul aztán – más választása nem lévén – ki-akasztotta a képeket saját irodája falára, s azóta is nézegeti õket nap mint nap, közben magában azon morfondírozva: vajon mégis kit hagyott volna ki a ki-kérdezésbõl?
Egy pár hét után Ubul felhívta a csomagot küldõ céget, hogy megreklamálja a dolgot. A telefonnál egy sértõdött hangú titkárnõ szinte szóhoz sem hagyta jutni Ubult:
- Micsoda dolog az kérem, hogy ön itt nekünk reklamál. Ez a termék igazán megér ennyi pénzt, bár igaz, hogy nem volt konkrét megrendelés, de mi tudjuk, hogy ezekre a képekre minden iskolának és vállalatnak szüksége van. Különben is, ez nem szél-hámosság, hanem egy jó üzleti fogás, amire a fõnö-köm nagyon büszke. Ha pedig egy rossz szót is mer szólni ránk, azt rágalmazásnak vesszük és megnézheti magát. Egyáltalán hogy jutott hozzá a telefonszá-munkhoz, mikor az benne sincs a telefonkönyvben? És különben is ...
Elõfordul, hogy egyes cégek minden meg-rendelés nélkül utánvételes küldeményként elküldenek olyan terméket, melyet el szeret-nének számunkra, vagy cégünk számára – esetleg nagyobb tételben is – adni. A külde-ményt sok alkalommal egyszerûen azért vesz-szük át, mert nem ismerjük annak tartalmát vagy, mert bízunk abban, hogy azt valaki más rendelte a családban vagy a cégnél. Ezt ki-használva számos felesleges termékhez jut-tathatnak minket, melynek anyagi következ-ményeit viselnünk kell.
Ubul nem sokkal késõbb összefutott egy jogász barátjával, aki azt tanácsolta neki, hogy a területileg illetékes Fogyasztóvédelmi Felügyelõséghez forduljon. Ubul, akinek már elege volt az egészbõl, legszíveseb-ben hagyta volna az egészet. De barátja megkérdezte tõle:
- Hány meg nem rendelt küldeményt akarsz még átvenni és kifizetni? De ha ez nem tetszik neked, fordulj, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesülethez (OFE) esetleg a Társadalmi Unió Fogyasztóvédelmi Ügyfélszolgálatához. S nehogy arra gondolj, hogy te túl kicsi vagy ahhoz, hogy szembeszállj ezekkel a gazfickókkal; õk pont az olyan egyszerû emberek érdekeit tartják szem elõtt, mint amilyen te is vagy.